vasárnap, október 11, 2009

Kezdem mindjart az elejen. Mikor 18 eve a repulo, es en szerencsesen megerkeztunk Kairoba, mindjart kulonleges fogadtatasban lett reszem; elloptak az utlevelem. Persze, en ezt akkor meg nem tudtam, csak hetek mulva mikor egyik sokcsillagos sogorom a megragasztott utlevelem lebegtetve atszellemult arcal, beviharzott berelt lakasunkba. Sikerult neki hatalmat es pofonjai ozonet bevetve visszaszerezni a fontos okmanyt. Hurra. Elso oromom tehat megadatott. Szuksegem is volt ra tulajdonkeppen, mert feleszmelve a repules okozta kabulatbol, ra kellet jonnom, hogy en ezt az orszagot nem ismerem, nyelvuket nem beszelem, egyaltalan, hogy kerultem en ide??????a kerdes csupan koltoi, es igen halk volt,valaszt nem is remeltem ra. de makacs es kivancsi termeszet reven ugy gondolytam, lesz ami lesz, en maradok ahol vagyok, es vegig csinalom. Hogy mit is? Na, ez az amit meg nem is sejtettem.
Talan megis... sikerul felkelteni nemelyek  erdeklodeset, es akkor mar nem hiaba  foglalom a helyet itt, az eterben. Ki tudja? Kezdem mindjart a kozepen; Egyptomban elek, 18 eve. A ferjem egy benszulott, ket gyermekem ugyszinten. Ok az en kis csaladom. Es hogy milyenek voltakeppen? Ezt iteljek meg a kedves ide latogato olvasok.En meg kozben meselek. Talan nem lesz ezeregy ejszaka, de hat en sem vagyok eppen Seherezade.Attol meg lehet erdekes, nem? Aztan, ha olvasas kozben elaludna valaki, remelem, nem veszi erte a fejem.