Tegnapi napom anyagbeszerzessel telt el, es annak feldolgoasaval. Igy ido, es energia hianyaban nem tudtam irni. Ma megkiserlem bepotolni. Kicsit olyan vagyok mostanaban, mint akinek kifosztottak a gondolatait, talan az allando otthonlet, az ingerszegeny kornyezet teszi ezt velem. Vagy a kor? Az is lehet. Valaha sokkal tobb otlet volt bennem, vilagosabban fogalmaztam, most neha tanacstalan vagyok, unalmasnak talalom onmagam. Piaci korsetam alkalmaval felfigyeltem egy kulonos es uj szokasra; olyan asszonyok, akik vegkepp a melyszegenysegben tengetik napjaikat, kis muanyagzacskoval jarjak a sorokat, es minden arus beletesz a zacsiba valamit; egy-egy krumpit, egy-egy hagymat, ezt-azt. idovel mar meg is van a foznivalo. Milyen jo lenne, ha egy ilyen blogon is lehetne igy gyujtogetni, jonnenek az olvasok, es mindenki betenne a maga kis folosleget; egy-egy barati szot, elismerest, kritikat, miegymast, idovel meg is lenne az irni valo. Ketelu dolog maga a net is, voltakeppen kitagitja es egyben beszukiti a vilagunkat. nem marad idonk egy telefonra, egy barati latogatasra, mert ulunk a gepnel, megbuvolten bamuljuk a kepernyot. Persze, sok olyan informaciohoz juthatunk segitsegevel, amit maskent nehezen, vagy egyaltalan nem tehetnenk magunkeva. Emlekszem elso emenyemre modern korunk vivmanyaval; a televizioval. Anno meg nem minden lakasban volt keszulek, mi sem dicskedthettunk vele, de az utcaban lakott egy neni, aki megengedhette maganak ezt a luxust. No, ezzel mintha kaszinot nyitott volna; az egesz utca hozza jart tevet nezni. Kulonos dolog volt akkor szamomra, olyan elmeny, amit minen gyerek elraktaroz magaban. Haza erven mikor lefekudtem, agyambol a haloszoba dupla ajtajanak felso uvegjet jol lattam, es azt kepzeltem magamnak, hogy az egy televizio, lattam belso szemeimmel a kepeket, torteneseket, mint az a valodi keszuleken lattam.Aztan elerkezett az ido, mikor apuek megelegeltek a szomszedolast, es beruhaztak egy Orion-tevere, hat boldogsagom leirhatatlan volt.Micsoda eldorado; televizio, radio, csodas.Ma mar nem jelent sokat a gyerekeknek egy-egy uj talalmany, olyan termeszetesen fogadjak, mintha ez is hozza tartozna a mindennapok menetehez. Fiaim is nagyra kerekedo szemekkel hallgatjak, mikor a regi idokrol meselunk nekik, azuram a petroleum lamparol, es bagurrol/ kis meretu petroleummal mukodo fozo alkalmatossag/ en a kezzel hajtos, tekeros mosogeprol, aztan vallranditva eloveszik a mobiljukat, es pusmogva tarsalognak az aktualis barati korrel. Ilyenkor arra gondolok; az elet nem all meg, csak azok szamara, akiket utoler a halal. Elmennek, itthagyva maguk utan a rohano leptekkel feljodo vilagot. Vajjon mit szolnanak a valtozasokhoz, ha egyszer alkalmuk nyilna visszaterni?