Kefen. elmondjam, mi a kefen? Itt meg el a verbosszu torvenye egyes helyeken, ami elkiseri az embereket egy eleten at. Egyetlen ellenszere van; ha a bosszu varomanyosa elmegy a bosszu letetemenyesehez, es magaval viszi a kefent. Ez a sajat halotti leple. Ekkor a fejet a foldre fektetve varja a vegzetet;a halalt. De ha kefenjet magaval vitte, akkor meg kell neki bocsajtani egy eletre. Ez a feher lepel biztositja szamara a kovetkezo evei nyugalmat, megszabaditja az orokos bujkalastol, almatlan ejszakak soratol. El itt egy ferfi, aki emberhez melto eletet akart elni, de mivel itt nem talalta meg hozza a korulmenyeket, hat elhagyva hazajat, otthonat elindult, mint a szegeny legeny szerencset probalni. Kikotott Amerikaban, es mint a mesekben, megtalalta a kincset., Leglabbis, neki az volt, amit talalt. Es elerkezett az ido, mikor nem birta tovabb, haza vagyott szulofoldjere, osei nyughelyere, az orszagba, ahol szuletett, es meghalni szandekozott. Es letrehozott "kincsebol" egy kis irodat, amibol a  megelheteset remelte. Elt, es dolgozott, mert ember volt. De miutan ez nem mese, a vege sem lehet boldog befejezes; egy "illetekes nagyember" szemet bantotta szegenylegenyunk boldogsaga, hat cslekedett; "baltagi" embereivel porra zuzatta a kis irodat, felegette a munkaval toltott evek termeset. Azota szegenylegenyunk kefennel a kezeben jarja a varost, ugy viszi a feher leplet ket karjan, mint apa halott gyermeket. Forult o mar mindenhova, panasza orvoslasat kerve, torvenyes keretek kozott, meghallgatast nem talalt,suket fulek, es ures szivek fogadtak. Es megy az ember, es viszi kefenjet, ami ma meg feher lepel, de ki tudja, holnap a szine milyenre valtozik, es mekkora durranassal hivja fel magara a suket fulek, es ures szivek figyelmet.Hisz a ket behajlitott kefent vivo kar, es a derek, amire az "ov" van szerelve kozott nincs nagy tavolsag. Ugye, emberek?